Opinion

Plan B (Hungarian)

„El kell mondanunk a véleményünket, de olyan dolgokba nem kell beleszólnunk, ahol nem számít, hogy mit mondunk” – nyilatkozta Szijjártó Péter a napokban az Indexnek. A külügyminiszter a török puccskísérlet utáni helyzetről beszélt, de a véleménye alighanem általános érvényű a világpolitikára nézve.

A kis országok nagyjából sosem tudják befolyásolni egy olyan, katonailag rendkívül erős regionális nagyhatalom belpolitikáját, mint Törökország. Orbán Viktor legfontosabb üzenete a török puccskísérlettel kapcsolatban az volt, hogy a mi érdekünk, hogy Törökország stabil legyen. Számtalanszor beszélt már arról a menekültválság kezdete óta a miniszterelnök – nem egyedüliként –, hogy beláthatatlan károkat okozó hiba volt destabilizálni Líbiát, Szíriát és Irakot. A magyar álláspontot azonban hiba lenne annyival letudni, hogy kicsik vagyunk, nekünk csak az a lényeg, hogy semmi nagy világégés ne sodorjon el minket, és lehetőleg túl fájdalmas választási helyzetekbe se kényszerítsenek. Ugyanis miközben a nyugati vezetők azon töprengenek, hogy mennyit nézzenek el Erdogan elnöknek cserébe azért, hogy megállítja a migránsokat, Orbán hónapokkal ezelőtt is azt próbálta megértetni kollégáival, hogy Európa nem ülhet le a törökkel tárgyalni úgy, hogy zsarolható. Képeseknek kell lennünk arra, hogy megvédjük a saját külső határainkat, s ha ez nem megy, és rászorulunk Törökországra a migrációs válság rendezésében, akkor nagy bajban vagyunk.

Most szó szerint ezt mondja mások mellett Sebastian Kurz néppárti osztrák külügyminiszter, de részben még Sigmar Gabriel szociáldemokrata német alkancellár is. Bärbel Kofler, a német kormány emberi jogi megbízottja szerint felülvizsgálatra szorul az uniós–török megállapodás a törökországi jogállamiság kétséges érvényesülése miatt. Jannisz Muzalasz görög bevándorlásügyi miniszter arról beszélt, hogy Athén a megállapodás végrehajtására összpontosít – a Bild tévesen úgy idézte, hogy B-tervet sürgetett a török alku esetleges kudarca esetére.

Számunkra most a kis országok véleménye a relevánsabb, a nagyok ugyanis, mint mindig, más játékot játszanak. S amikor ezeket a játszmákat figyeljük, érdemes lehántani róluk azt a réteget, amelyben az emberi jogokról meg jogállamról folyó álságos vita zajlik. Nem kell különösebben cinikusnak lenni ahhoz, hogy gyanítsuk, ezek a dolgok teljesen hidegen hagyják a nagyhatalmakat, a geopolitika és a világ hatalmi egyensúlya ugyanis nem kisebb-nagyobb embercsoportok szenvedésétől vagy jogfosztásától függ. Egyszer számít, máskor meg nem – amit valakinek szabad, azt másnak nem, bagoly mondja verébnek és hasonlók. Az emberi jogokon való moralizálás egy hadseregnyi civilszervezetnek, jogvédőnek és hasonlónak jelenti a napi kenyerét, a politikusok kezében pedig mindig a nyomásgyakorlást szolgálja az ilyen kérdések firtatása. Vagy elhisszük, hogy komolyan érdekelte bármelyik nyugati politikust a magyar médiatörvény vagy az, hogy milyen körülmények között vannak a migránsok a határon? Amikor a határukra falat emelő országok kötözködtek a magyar kerítés miatt? Ugyan már.

Sebastian Kurz azért ismétli most a hónapokkal ezelőtti magyar álláspontot, mert Törökország pontosan azt csinálja most is, amit az alku megkötésekor tett: zsarol. Jó, hogy zsarol, ha megteheti, ki ne tenné ezt a helyében. A vízummentesség bevezetése sarkalatos pontja a megegyezésnek Ankara számára, nem is beszélve az eurómilliárdokról, amelyeket Brüsszelből ígértek neki. A vízummentességgel egyelőre nem érdemes számolnia az Európába készülő törököknek, és Erdogan többször kifogásolta azt is, hogy nem igazán jön a pénz. A vízummentesség késlekedése miatt a törökök készek felbontani a megállapodást, miközben az unió húzza-halasztja a liberalizációt és egyre nyíltabban fenyegeti Törökországot, hogy a mostani fejlemények a csatlakozási tárgyalásokat is az elérhetetlenül távoli jövőbe száműzik. Hiába mondja most Kurz – egyébként nagyon helyesen –, hogy Európa nem hagyhatja magát zsarolni, ha Európa nagyon is zsarolható helyzetben van. Hiába keménykedünk, hogy így meg úgy nem lesznek csatlakozási tárgyalások, hiszen eddig se voltak, ebbe azért nem fognak belerokkanni.

Egy többmilliós tömeg, amely Törökországban várja, hogy eljusson hozzánk – az már egy nyomósabb érv.

Nemcsak Magyarországnak, hanem Európának is az az érdeke, hogy Törökország stabil legyen, mert tele van a szomszédságunk bizonytalansággal és konfliktussal. De ismétlem, nem kellene a török helyzetet ekkora gyomorgörccsel figyelnünk, ha tudnánk, hogy elbírunk mi is a válsággal. De nem bírunk, mert a török–uniós alkut ráhagyta Európa Merkelre, aki eddig is nagyvonalúan kezelte a saját felelősségét, no meg ráhagyta a brüsszeli döntéshozókra is, akik meg Isten tudja, miért éreznek felelősséget, ha egyáltalán éreznek ilyesmit. Szóval most figyelhet feszülten Magyarország, Ausztria meg mindenki, hogy mi lesz velünk, és örülhet, aki időben elkezdett foglalkozni a nemzeti megoldásokkal. Európai B terv ugyanis nincs – ahogyan azt Brüsszelben is közölték tegnap –, de egyszer bizony lesz, és ha sokáig szerencsétlenkedünk, akkor az olyan terv lesz, amelyet már nem bír el a brüsszeli papír.

Read this article in Hungarian on Magyar Hírlap Online!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s